VIGYÁZAT! ÉLETvESzÉLY
Az EU-konform játszóterekről eltűntek a forgók, a fémhinták és a rakétamászókák. Van gumipadló és védőháló, nincs fára mászás, és a medence széléről ugrálni tilos és életveszélyes. Esőben pedig nem megyünk ki a szünetben, nehogy sárosak legyünk vagy megfázzon valaki. Mi lesz így a gyerekeinkkel, veszélytelenül?
A tokiói Fuji ovi igazgatója szerint – lásd cikkünket a 80. oldalon – „ha túlságosan biztonságos környezetben nevelkednek, a gyerekekben nem alakul ki az egészséges
veszélyérzet. Nemcsak elpuhulnak, de ha most nem horzsolják le a térdüket, később a gerincüket törik.”
A bajt – vagyis annak hiányát – csak fokozzák a helikopterszülők, akik a széltől is óvják szemük fényét, és szoros gyeplőn terelgetik – értsd autóval fuvarozzák – a csíramentes lakóparkból magániskolába, különóráról korrepetálásra. (Ezzel ignorálva egyébként azt a tényt, hogy statisztikailag a legveszélyesebb tevékenység autóba szállni.)
Esni, kelni kell
Egyrészt kizárt, hogy minden vélt vagy valós leselkedő veszélytől megóvjuk őket, másrészt több szakember egybehangzó véleménye szerint az egészséges, aktív gyerekkornak kifejezetten része és fejlődési szempontból elengedhetetlen élménye a veszély megtapasztalása. Az esések, sérülések. Az amerikai Gever Tulley, aki számítástechnikusból lett pedagógus, a téma legismertebb szószólója, Fifty Dangerous Things (you should let your children do) [Ötven veszélyes dolog (amit meg kellene engedni a gyerekeknek)] című könyve és TED előadásai révén reflektorfénybe kerülnek a gyermekpszichológusokat már régóta foglalkoztató problémák.
Tulley – félig vicces bevallása szerint – mások gyerekein kezdett veszélyes kísérletekbe, amikor elege lett abból, hogy a jogi következményektől rettegő hatóságok „mindent veszélyesnek ítélnek, ami élesebb és szögletesebb, mint egy golflabda,” és beindította a Barkács Suli nevű nyári tábort, ahol fűrésszel, kalapáccsal és elektromos szerszámokkal építettek 40 méteres, házi hullámvasútat – a szülők nagy rémületére. Azóta több könyvet, esszét írt és előadást tartott a témáról, illetve beindított egy 12 osztályos iskolát, ahol a témazáró szintfelmérők helyett a kreatív, kézzelfogható projektek megvalósításán és a diákok kezdeményezőkészségén van a hangsúly. És igen, munka és játék közben néha vér folyik és lila foltok keletkeznek. Ezekből is lehet tanulni!
