Segítség, úgy beszélek mint az anyám!
„Nem érted, amit mondok? A füleden ülsz? Ki akarsz készíteni? Megmozdulnál végre? Hányszor mondjam még...?” A családi kommunikáció évtizedes klasszikusai. Nem akarod, mégis használod őket, amikor kizökkent a béketűrésből a tehetetlenség, kimerültség, türelmetlenség vagy a düh.
Mikor beszélünk úgy, mint a szüleink?
Emelkedett érzelmi feszültség mellett általában aktiválódni kezdenek azok a „régi” mondatok, amik annak idején talán már nagyanyáinkból is megszeppenést váltottak ki, amikor dédanyjuk szájából hangzottak el. Ezeket a mondatokat senki sem írta le a családi krónikában. Hogyan lehet, hogy egyre modernizálódó szóhasználattal ugyan, de fennmaradhatnak? Épp úgy, ahogy az intelligens mosógép mellett állva szinte szórendileg is azonos mondatot lehet kimondani, mint ami egykor talán egy mosóteknő felett hangzott el. A szituáció változik, az érzelmek mintázata és működése azonban tartalmazhatja a családra régóta jellemző játszma és kommunikációs elemeket.
Hogyan épül be a felmenők kommunikációja a sajátunkba?
John Byng-Hall családterapeuta pszichiáter a történetalkotásból kiindulva veztette be a családi szkriptek fogalmát. A család hiedelmei, mítoszai és szerep előírásai révén, egységes elméletbe foglalta azokat a transzgenerációs jelenségeket, amelyek szabályozzák a család életét. A forgatókönyvek előírják a családtagok kapcsolatát, szerepviselkedését, meghatározzák a problémamegoldás módjait, kríziskezelését.
Mikor két ember úgy dönt, családot alapít, új entitást hoznak létre, kettejük egésze már más érzelmi minőséget és működést jelent. Kialakul egy immár közös, de tudattalan forgatókönyv, melyben az élet érzelmi szabályozása, a közlések minősége, a konfliktusmegoldások módja szerepel. Csakhogy ezek a forgatókönyvnek is része is az otthonról hozott. A scriptek – hasonlóan egy valódi színdarabhoz – szerepeket tartalmaznak, és amelyben minden családtag a „saját szövegkönyve” alapján viselkedik.
