Mese a lélek vitaminja
Ha mi, szülők tisztában lennénk azzal, pontosan hogyan hat a mese a gyerekünk pszichéjére, személyiségfejlődésére, valószínűleg szünet nélkül csak olvasnánk neki. Ám sajnos nem tesszük – kutatások szerint legalábbis kevés az a család, ahol az esti mese a napi rutin része.
Vuduvarázslat
1977-ben Bruno Bettelheim amerikai gyerekpszichológus írta le először a meséknek azt a szorongásoldó hatását, amely azon a tudattalan folyamaton alapul, hogy a gyermek a mesehallgatás során alaktalan szorongásait és szülei, testvére(i) vagy akár saját maga iránt érzett dühét a mese negatív szereplőibe vetíti, indulatait oda csatornázza, és a gonoszok megbüntetésével meg is szabadul ezektől a rossz érzésektől (externalizálja őket). A gyermek például dühös türelmét vesztett, kiabáló anyjára, de még kicsi ahhoz, hogy ellentmondásos érzelmeit (szereti az anyját, mégis haragszik rá) racionális, egészséges egységként élje meg. A gonosz mostoha segít neki: megjeleníti az édesanya negatív aspektusait, így őt bűntudat nélkül utálhatja a gyerek.
A sárkány az apa (vagy más) negatív vonásait képes magába sűríteni. Frusztráció akkor is megbújhat a gyermekben, ha annak semmi különös nyoma és oka nincs. „A Hamupipőke azt a gyötrelmet jeleníti meg, amikor a gyermek úgy érzi, hogy testvérei túlszárnyalják, elnyomják őt – még akkor is, ha ez objektíve nem történik így” – mondja erről Kádár Annamária mesepszichológus.
Titkos tudás
Boldizsár Ildikó meseterapeuta és mesekutató szerint népmesekincsünk nem más, mint évezredek során kialakított „válságkezelő program”. „Az archaikus ember történetekbe zárta tapasztalatait (…), amelyekre »válságkezelés« közben szert tett. Így születtek meg a mesék” – írja Életválságok meséi című könyvében. A mesék az ember számtalan krízisét és a kiutat mutatják meg, kisgyerekkortól öregkorig. A mese a régmúlt korok lélekgyógyásza: „az a külső segítség, amely a pszichológusok előtt rendelkezésére állt az emberiségnek” – fogalmazott Boldizsár Ildikó. A mese rejtett üzenete révén belső munkára ösztökélte a hallgatóját. A probléma az, hogy ezeket a bölcs élettapasztalatokat leginkább kódolt nyelven, szimbólumokba rejtve tartalmazza a mese, amely a mai modern ember számára már nehezen hozzáférhető. Csak a történetek felszíni rétegét értjük meg, a mélyebb üzenet azonban nem tárul fel. Így akár félre is értelmezhetünk meséket.
