Új járvány pusztít: kóros mozgáshiány

Ma a fejlett országokban minden hetedik gyermek küzd valamilyen tanulási zavarral. Miért ilyen sokan? A probléma a mozgáshiányra vezethető vissza: kevés a testi tapasztalat, a kúszás, mászás, ringatózás, gurulás, egyensúlyozás, pedig ezek a tevékenységek segítik legjobban az idegrendszer érését. Összegyűjtöttük a fejlesztő terápiákat, ahol behozhatók a lemaradások.

Régen a falusi gyerekek a fél napot kint töltötték a szabadban, fára másztak, patak fölött fatörzsön egyensúlyoztak, ágon himbálóztak, ugróiskoláztak, célba dobtak, mondókás kör- és tapsolós játékokat játszottak, domboldalról legurultak. Ezek a tevékenységek segítik legjobban az idegrendszer érését. Egy mai városi gyerek idegrendszere tizedannyi mozgásos/egyensúlyi ingert kap, mint száz évvel korábban élt társáé. A neurológusok az 1960-as években jöttek rá, hogy a mozgásélmények révén épülnek ki a gyermek agyában azok az idegpályák, amelyek megfelelő működése később aztán az olyan bonyolultabb értelmi működéshez szükséges, mint az olvasás, írás, viselkedés, figyelem. A mozgás során az agyat rengeteg impulzus éri: a gyerek megtapasztalja testének határait, megtanul tájékozódni a térben, egyensúlyi és érzékszervi ingereket kap. Ezek mind érlelik az idegrendszerét. Vagyis a mozgásélmények segítségével járódnak be az idegpályák.

Cikkünkben összeszedtük, mik azok a gyanújelek, amelyeket látva érdemes szakemberrel is megvizsgáltatni a gyereket, hogy rendben van-e a mozgása – és sorra vettük, melyik mozgásterápiának mi a lényege, hogyan épül fel, hány éves kortól ajánlott és milyen gyakran kell végezni!

Bővebben a témáról a Gyereklélek 2018/3. számában olvashatsz.