Játék az egész világ

Több elmélet próbálja megmagyarázni, miért is kezdenek el játszani a pici gyerekek. Egy dologban azonban mind egyetért: az anya hiányát akarják pótolni vele. Segít a gyerekeknek abban, hogy megtanuljanak elszakadni a szüleiktől, egyedül boldogulni a világgal, másokkal, tabukkal, tiltásokkal, elfojtásokkal, veszteséggel, élettel, halállal – és később, felnőttként is átsegíthet a kríziseken.

Amikor a csecsemőben formálódni kezd a „nem-én” fogalma, a tárgyak, lények és jelenségek elkülönülnek a testétől és a tudatától. A közte és az anyja között kialakult távolságot (fizikai és mentális teret) törekszik a csecsemő kitölteni kreativitással és játékkal, így válik képessé megbirkózni az elválással és önállósodással. Ennek a játéknak az első megjelenési formája a már említett átmeneti tárgy (anya néha nincs velem, de a pelus mindig itt van). Mivel a csecsemő még nem képes megkülönböztetni a fantáziálást a valóságtól, a vigasztárgy az ő világában bármivé átalakulhat. Megnyugtató érzést kelt benne, hogy így „képes irányítani a valósága elemeit”. Ilyen ikonikus átmeneti tárgy Róbert Gida Micimackója vagy a Snoopyból Linus pelusa.

D. W. Winnicott angol pszichológus és gyermekorvos az 50-es években könyvet írt az átmeneti tárgy témájáról, emellett sokat tett azért is, hogy jobban megértsük a képzelet és a kreativitás jelentőségét. Elmélete szerint onnantól, hogy a gyerek rendelkezik – ahogyan ő fogalmaz – „határoló hártyával”, ennek megfelelően pedig „külsővel és bensővel, kialakít egy belső realitást. Ez a csak rá jellemző benső világ lehet szegényes vagy gazdag, békés vagy háborgó.” A külvilágot és a benső világot, melyek között egyébként a csecsemő még nyilván nem képes különbséget tenni, az „élménymegélés köztes területe köti össze”. Ez a játék és a kreativitás birodalma.

Iain D. Suttie skót pszichológus a harmincas években az anyától való elszakadás, a szeretetéhség traumáját tekintette a kreativitás gyökerének. Úgy gondolta, hogy a csecsemőkorban megtapasztalt intenzív szeretet reprodukciója a játék. Véleménye szerint a gyermekkori játék biztonságkereső aspektusa felnőttkorban kreativitás formájában jelenik meg, ami ugyanúgy segít a szomorúság, a szorongás és az üresség érzésének leküzdésében.

Bővebben a témáról a Gyereklélek 2018/3. számában olvashatsz.