Hová tűnnek a gyerekkori emlékeink?
A legtöbb felnőtt nem emlékszik életének 3 és fél éves kora előtti időszakára (ám akadnak olyanok is, akik az 5 vagy akár a 9 éves korukig történtekből is legfeljebb csak egy-két villanást tudnak felidézni). Mi történik azokkal az emlékekkel, amelyek ebben a korai korszakban jönnek létre?
„Feledékeny” gyerekek
A gyerekek sokkal gyorsabban felejtenek, mint a felnőttek, ám ez a feledési gyorsaság idővel lelassul. Ezért azok az emlékek, amelyek túlélték a 9. és 10. életévet, nagy valószínűséggel később is visszaidézhetők lesznek. Egy kutatásban 83 gyereket vizsgáltak éveken keresztül: először 3 éves korukban kellett meghatározniuk olyan egyedi eseményeket a múltjukból, mint például családi kirándulások, állatkerti séták, születésnapok. Később a gyerekeknek 5 és 9 éves koruk között kellett előhívniuk ugyanezeket az eseményeket. A kutatók azt találták, hogy 6 és 7 éves kor között a gyerekek átlagosan emlékeik 63–72 százalékát tudják előhívni, míg 8 és 9 éves kor között a felidézhető információ mennyisége drámai módon 35–36 százalékra esik vissza. A fiatalabb gyerekek emlékei általában nem önéletrajzi történetszövések, 7 éves kor előtt alig jelenik meg epizodikusság (konkrét emlékkép, ami nem csupán benyomás vagy egy esemény lenyomata) az emlékeikben.
Az összefüggő és érzelemgazdag emlékekre emlékezünk
Carole Peterson, az Új-Fundland Egyetem pszichológusprofesszora szerint tévhit, hogy a gyerekek még nem rendelkeznek emlékezeti rendszerrel, vagy csak képtelenek felidézni a dolgokat. „A gyerekek rendkívül jó memóriával rendelkeznek, ám ezeknek hosszú távú fennmaradása számos faktoron múlik.” A két legfontosabb faktor Peterson szerint az, hogy az emlék tartalmaz-e érzelmeket, illetve koherens-e, vagyis az általa elmesélt történet összefüggő és értelmes-e, ha a későbbiekben visszaemlékezünk rá. A kutató arra jutott, hogy a különösen erős érzelmi töltetű emlékekre két év elteltével a gyerekek háromszor olyan mértékben emlékeznek, mint az érzelmileg semlegesebb élményekre.
Az önéletrajzi emlékezet hiánya
Olykor felnőttkorban is emlékezhetünk olyan eseményekre, amelyek 3 és fél éves korunk előtt történtek, ám inkább csak abban az esetben, ha azok egyedülállóak, szokatlanok, és mindössze egyszer fordultak elő az adott időszakban. Ilyen például egy testvér születése vagy egy kórházi élmény. A kutatók szerint a 7 éves kor körül jelentkező gyerekkori amnézia nem egyszerű felejtési folyamat. Steven Reznick fejlődéspszichológus szerint a 3 éves korunk előtt történő események kiesésének oka, hogy a gyermeki agy ekkor még nem képes idősorrendbe rendezni az eseményeket (keveri a tegnapot a mával és a holnappal), illetve nem kezeli a tér-idő asszociációkat, a történések nem állnak benne össze komplett epizódokká. Más megközelítések szerint a gyerekkori amnézia megszűnése az önéletrajzi emlékezet kialakulásához köthető. Csecsemő- és kisgyermekkorban a hangsúly a pillanatnyi közérzeten, fizikai és érzelmi szükségleteken van, a gyerek „most jó”, illetve „most nem jó” alapon éli meg az életet, és az aktuális pillanat felül is írja az azt megelőzőt. Csak
4 éves kor körül válik lehetővé számára egy esemény „újraélése”, amikor már birtokolja az „én” fogalmát, ezért személyes nézőpontból tekint a világra. Amikor felismeri az ok-okozatiságot, képes kontextusba helyezni az egymást követő emlékeket, illetve felidézi és megosztja másokkal az önéletrajzi emlékeit.
