Egyszerűbb nevelés
A gyerekezés három műszakos munka. Mindent beleadunk. Szeretnénk látni fáradozásunk gyümölcsét, egy kreatív, boldog, szuperokos kisembert. Vajon különórák, alapítványi iskolák és pazar ajándékok vezetnek el a célhoz? A Simlicity Parenting elvei alapján épp ellenkezőleg: a puritán eszközpark és az unalom ébreszti fel a gyerekben a szunnyadó zsenit.
Ott a sok LEGO, mégsem játszik. És azzal jön, hogy unatkozik! Tényleg neked kell szórakoztatnod, amíg csak morcos tinédzser nem lesz és rádvágja a szobaajtót? Hogy csinálhatnád másképp?
Vegyél vissza. Legyen mindenből kevesebb. Legyen az élet lassúbb, unalmasabb. Hagyd a gyereket gyereknek lenni. Hagyd a korai különórákat, nyelvórákat, edzéseket, hangszeres oktatást, tematikus szülinapi bulit, tabletet.
Nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb. Ezt a három dolgot igéri Kim John Payne ausztrál származású nevelési tanácsadó és család-terapeuta 2010-ben megjelent, Simplicity Parenting című könyvében; ha takarékra tesszük a nevelési elveinket, sarjunk nyugisabb, kiegyensúlyozottabb, vidámabb lesz. Nem elhanyagolható mellékhatásként talán mi, szülők is. Payne elmélete szerint a modern családi nevelés csődje éppen az, hogy nevelni akar. Túl sok impulzust, választási lehetőséget és elvárást tol a gyerekekre, amitől azok stresszesek, frusztráltak és kiállhatatlanok lesznek. Az iskola csak fokozza a bajt a teljesítési kényszerrel, a regulázott viselkedési elvárásokkal, a bal agyféltekét trenírozó okoskodással, ami a kreativitás, a felszabadult játék rovására megy. A probléma elkeserítő, de orvosolható. Nem kell hozzá sok, és soha nem késő elkezdeni.
Ha takarékra tesszük a nevelési elveinket, sarjunk nyugisabb, kiegyensúlyozottabb, vidámabb lesz.
Az egyszerű nevelés négy alapköve az egyszerű, ingerszegény, de biztonságos környzet; a következetes napi ritmus és rutin; a kötelező programok és elfoglaltságok minimalizálása; és a külvilág zavaró, a gyermek számára érthetetlen impulzusainak megszűrése. A cél, hogy a gyermek biztonságos, megnyugtató, önálló tevékenységre inspiráló, mégis együttműködő környezetben töltse a napjait. Így belső indíttatása lesz kísérletezni, alkotni. Fontos, hogy minél kevesebb felületet adjunk a gyereknek az ellenkezésre, az ellenállásra – ha az idő nagy részében azt érezheti, hogy szabadon dönt, a szülői jelenlétet közös játéknak, együttes cselekvésnek éli meg.
Az unalom értékes eszköz. Az első lépés ezért kidobálni mindent, ami fölösleges, beleértve a kész megoldásokat kínáló, bóvli játékok zömét. Például az aksival működő sárga markolót, ami kb. 10 percig érdekes. De akkor mivel játszik a gyerek? A fantáziájával. Vagyis először unatkozik, keresgél, nyavalyog. Ilyenkor nem kell bedőlni neki. Felajánlhatjuk, hogy segíthet nekünk főzni, sepregetni, beszállhat a mosásba. Ha ehhez nem fűlik a foguk, gyorsan bekapcsol a kreatívitásuk. Főszerephez jutnak az egyszerű tárgyak: botok, plédek, fakockák, kavicsok, festék, de egy régi locsolócső is fantasztikus kellék.
