A Mikulás, a Jézuska meg a Nyúl

Amikor ikerlányaim egymással játszottak, mindig azt gondoltam, valami olyasmi zajlik az agyukban, mint a be-LSD-zett felnőttekében. Másképp nem tudtam megérteni, hogyan képesek 5 db franciakártyával és egy hűtőmágnessel bonyolult királylányos sztorikat előadni. Jean Piaget svájci fejlődéspszichológus mutatott rá, hogy a 2–7 éves gyerekek gondolkodása alapvetően mágikus. Csak a saját nézőpontjukból látják a világot („egocentrikusság”), és a világ történéseit ezen a speciális szemüvegen át nézik és magyarázzák (pl. a ceruzának fáj, ha hegyezik, ahogy neki is fájna, ha késsel vagdosnák). Ezek a gyermeki magyarázóelvek és élményvezérelt, szemléletes gondol-
kodásuk varázslatokkal teli belső világot teremt a fejükben. Számukra ez a mágikus mentális világ az otthonos. Jézuska, a Mikulás és a húsvéti nyúl remekül simulnak bele ebbe a varázsvilágba.

A Mikulás akkor is szeret, ha rossz vagyok

„Ijesztő, amikor a szülők azzal fenyegetőznek, hogy a gyerek csak akkor kap ajándékot, ha jó lesz” – mondja Pethő Orsolya pszichológus. Bár van hagyománya, hogy az ajándékhozó lények megvizsgálják, melyik gyerek érdemel ajándékot, ő nem ajánlja, hogy a szülők egy autoriter figurát gyártsanak a Mikulásból vagy a Jézuskából. Fordítva lenne jó: meghagyni őket nagylelkű, megbocsátó, szerető figuráknak – amúgy is ez lenne a „Jézuska”-szellemiség lényege –, és a szigort, következetességet saját, szülői szerepkörben gyakorolni inkább. Szükségszerű, hogy a gyermek a szülőjéhez ambivalensen viszonyul (pl. „utálja”, ha az nem enged meg valamit). A gyereknek érzelmi biztonságot és erőt ad, ha létezik a belső kis világában egy olyan csodás képességű személy, akinek feltétlen szeretetében és hatalmában soha nem kell kételkednie.

A cikk folytatását a 2019. december 18-án megjelent Gyereklélek magazinban találod!