Anya, bízol bennem?

Mit jelent valójában az igény szerinti szoptatás, és miért olyan éles az ellentét az időre és az igény szerint szoptató édesanyák és tanácsadóik között?

Aki igény szerint szoptat, biztonságos kötődést alakíthat ki gyermekével, hiszen az megtanulja, hogy az anya mindig csillapítja éhségét.

Aki igény szerint szoptat, elrontja a gyerekét.

Aki igény szerint szoptat, túleteti a kisbabáját, és már néhány hónapos korában elindítja a táplálkozási zavarok hosszú, frusztrációkkal kikövezett útján.

Aki időre szoptat, alkalmazkodásra és ritmusra szoktatja gyermekét.

Aki időre szoptat, önző, és nem akarja figyelembe venni kisbabája szükségleteit.

Aki időre szoptat, elhitte a depriváció eszközeivel fegyelmező, elavult szakirodalom szavát.

Az igény szerinti szoptatás (vagy „válaszkész táplálás”) azt jelenti, hogy a szoptatások gyakorisága és időtartama a kisbabához igazodik. A baba minden szükségjelzésére mellre kerülhet, függetlenül attól, mennyi idő telt el az előző szopás óta. Az igény szerinti szoptatásnak általában egy fontos feltételét emeli ki a szakirodalom, a kizárólagosságot. Tehát a család nem használ cumisüveget, cumit, nem kap a kicsi vizet vagy teát – legalábbis az első hat hónapban. Ma már szinte közhelynek számít, hogy az első hat hónapban a kizárólagos anyatejes táplálás a legjobb a kisbabáknak, ezt igyekeznek sulykolni a hazai egészségügyi szervezetek, s ez áll a WHO (Egészségügyi Világszervezet) kódexében is. Hat hónapos kor után a vegyes táplálást támogatják a szoptatási tanácsadók, és a mai mainstream vélemény szerint – ha mindenki számára kényelmes –
a családnak érdemes megvárnia, amíg a kisbaba maga dönt az elválasztás mellett.

A cikk folytatását a 2019. szeptember 12-én megjelent Gyereklélek magazinban találod!