Mágikus hatvan perc
Aranyórának nevezzük az első közös 60-120 percet, amit a kisbaba születése után az orvosi kezektől távol, az édesanyával vagy az édesapával közveten bőrkontaktusban tölt. Ezt az időszakor nem töri meg magzatmáz lemosás, mérés, orvosi vizsgálat. Intim és zavartalan együttlét. De mi történik, ha a kórházi protokoll vagy egy komplikált szülés miatt kimaradnak ezek a pillanatokat?
Az Aranyóra kifejezés eredetileg a sürgősségi osztályok krízishelyzet kezelésének gyakorlatához kapcsolódik – tényként ugyan vitatott, de sokan ezt az időintervallumot tartják kritikusnak az életveszélyes traumák elsődleges ellátásában. Hogy a szülészetekre is átszivárgott a terminus technicus, annak oka lehet, hogy a szülésre/születésre is tekinthetünk krízisként. A folyamat az anya és a baba szempontjából is testi-lelki szinten megterhelő esemény, aminek az oldását érdemes minél hamarabb – akár azonnal – elkezdeni. A szülést követő közvetlen időszak ráadásuk értékes lehetőség a korai kötődés kialakítására, a szopás/szoptatás ösztönös beindítására.
A dúla szemszögéből
Lénárd Orsolya dúla szerint ez az óra – ami a gyakorlatban általában inkább két óra is lehet – a megpihenés ideje mind a baba mind az anya számára. A szülés alatt felszabaduló hormonok ekkor még javában “dolgoznak”, kiemelt szerepet kap az oxitocin, ami számos feladata mellett nemcsak a fájdalom elviselését könnyíti, de erősíti az anya-gyerek kötődést is. Az anya és a baba teste ilyenkor hormonálisan is arra rendezkedik be, hogy a megváltozott körülmények között elinduljanak az egymás felé vezető úton. Az anya éberebb ebben az időszakban és mind a teste mind a lelke sokkal könnyebben hangolódik a kisbabájára, mint abban az esetben, amikor orvosi beavatkozások szakítják meg a folyamatot. A kisbaba a megszületése után nem sokkal már megpróbálkozik a szopással, sőt arra is képes, hogy az anya hasára téve felmásszon egészen a mellkasára és ösztönösen jó technikával megtalálja a mellét, ami a későbbiekben nagy segítséget jelent majd mindkettejük számára.
Ideális esetben ezek az órák a zavartalan egymásratalálásról szólnak – mondja Lénárd Orsolya, aki szüléskísérőként számos alkalommal megélte már ezt az időszakot, amikor az újszülött tágra nyílt szemekkel próbálja felvenni a kapcsolatot édesanyjával, az anya pedig érzi a kisbaba illatát, bőrének tapintását és látja a gesztusait. Ez mind a kötődés kialakulását segíti.
A gyermekpszichológus véleménye
Ezzel a tapasztalattal a gyermekpszichológus is egyetért, de Nagy Brigitta azt mondja, az aranyóra fontossága napjainkban eltúlzott. “Nyilván számos előnye van, ha a szülés után közvetlen kapcsolatba kerül az anya a kisbabájával, de ha ez valamiért nem történik meg, akkor sincs tragédia” fűzi hozzá. Arra hívja fel az anyák figyelmét, hogy a gyermekükkel kialakított kapcsolatot nem egy-egy esemény vagy esemény hiánya határozza meg, hanem a mindennapi törődés, kommunikáció, a közösen eltöltött idő. “Az a tapasztalatom, hogy a nők hajlamosak bepánikolni, ha nincs lehetőségük megélni az Aranyórát úgy, ahogy azt elképzelték. Sokan azt gondolják, hogy pótolhatatlan veszteség érte őket, mert az a hatvan-százhúsz perc egy életre meghatározó lett volna a gyerekkel való kapcsolatukban…
